Kedves gyerekek, ma a Nagy Arcról fogok mesélni nektek. Azért választottam ezt a témát, mert az elmúlt héten két írásban is szemet szúrt nekem.
Az első Szabics Imre nyilatkozata, aki úgymond beszólt a Videotonnak. Nehezményezte, hogy Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy a Vidi jobb csapat a Graznál, pedig négy gólt rúgva kiejtették a Videotont. Azt is mondta a Bate Boriszov elleni visszavágó előtt, hogy két jó játékost igazolva erősebbek mint korábban. Sőt azt is az orrunk alá dörgölte, hogy a négy osztrák csapatból még mind a négy versenyben van a nemzetközi kupákban, míg mind a négy magyar csapat kiesett. Ezek mondjuk mind tények, de így egy csokorba szedve, mondjuk ki, megalázóak a magyar futballra nézve. Különösen egy magyar válogatott labdarúgó szájából.
A nyilatkozat után a Sturm Graz 2:0-ra kikapott otthon a fehéroroszoktól és most a BL helyett az EL jutott nekik.
A másik cikk egy Rácz Lászlóval készített interjú volt. Ő ott volt abban a szovjet válogatottban, amely 1986-ban, (eddig) huszonöt évre kiütötte a magyar focit. Ez a csapat arra a Dinamo Kijevre épült, amely 1986-ban a KEK döntőben átgázolt az Atletico Madridon (3:0). A szovjet válogatott utolsó három meccse a vb előtt, nem volt diadalmenet. Szovjetunió – Anglia 0:1, Románia – Szovjetunió 2:1, Szovjetunió – Finnország 0:0. Három héttel a vb előtt Valerij Lobanovszkij a Kijev edzője vette át a szovjet válogatott irányítását. Emlékszik valaki melyik városban poroltuk el 10:1-re Salvadort az 1982-es VB-én? Nem sokan. Irapuató neve viszont kitörölhetetlenül beleégett minden magyar agyába.Részlet az interjúból, mely az index.hu-n volt olvasható.
Rácz úgy emlékszik, hogy az öltözőfolyosón nagy tisztelettel tekintettek az előző év legjobb csapatára, míg a magyarok nagyképűen, lekezelően beszéltek a szovjet csapatról, szerencsére csak ő értette, mit mondanak.
„A magyarok túlzottan elteltek attól, hogy legyőzték a brazilokat és a németeket a felkészülési időszakban. Tiszteltük őket, hiszen mégis az előző év legjobb európai csapatáról volt szó. Ők meg nem hitték el, hogy három hét alatt drasztikusan képes megváltozni egy csapat, és nem számítottak arra, hogy abban a stílusban futballozunk majd, mint a Kijev. Amíg Malofejev volt az edző, máshogy játszottunk, Lobanovszkij viszont három hét alatt reformált, felszabadultunk, a hangulatunk megváltozott. Hittünk benne, hogy nyerni tudunk, de arra senki sem számított, hogy ellenállás nélkül. A magyaroknak még arra sem volt erejük, hogy egymással szót váltsanak, hogy egymást hergeljék, gyorsan padlóra kerültek. Egy fantomcsapat benyomását keltette a válogatott."
A végeredmény ismert. Sajnos a jelenlegi helyzetről sincs jó véleménye:"A magyar futballban a játékosok sok mindenben nem hibásak, de azok, akik nevelték őket, azokat nem lehet felmenteni, mert nem követeltek többet. Mi történt az MTK-nál is? Megvolt a tulajdonosi háttér, az akadémia, mégis kiesett az élvonalból. Hová ment a pénz? Milyen szakmai munka folyhatott? Miről beszélünk? Milyen a nemzeti stadion Magyarországon? Eközben mások fejlődnek, és félve mondom csak ki, ha így mennek a dolgok, újabb tornákról fog hiányozni Magyarország. Nem szívesen mondok ilyet, mert nagyon szeretném, ha nem így lenne, de a jelek rosszak."
Friss hír, a telki focifesztiválon újra játsszák az 1986-os Szovjet – Magyar meccset. Az MLSZ-ben mindenkinek elment az esze? Remélem, a mohácsi csatát senkinek nem jut eszébe újrajátszani.
Most olvasom, Rudolf Gergő egy hete oltja svéd válogatott csapattársát, hogy szeptember másodikán kitömjük őket. Nem tudom szükség van-e erre. A svédek is elég nagyképűek. Hagyni kellene őket, hagy had érvényesüljön az ő arcuk.
