Hegyi Iván Fan Club

 Két hasonló képességű csapat küzdelmét láthattuk pénteken. Hihetetlen volt látni, hogy a nemrég még Európa élvonalába tartozó román csapat képes hozzánk hasonló gyenge játékra. Az első félidőben Vanczák Vili szép megoldása gólt ért, nem hiába választották a szurkolók a meccs legjobb magyar játékosának. Ugyanakkor Mészáros Norbertet sem hiába választották meg a leggyengébbnek. Végig veszélyt jelentett a magyar kapura.

 Sajnálom, hogy Egervári mesterre nem lehetett szavazni. Nálam Mészáros Norbertet is alulmúlta. A második félidőben úgy tűnt sikerült felülkerekednünk a románokon, szinte el sem jutottak a kapunkig. Ekkor a mester káprázatosat húzott. Sérülés miatt lehozta Szabics Imrét, és Varga Józsefet, egy védekező középpályást küldött be helyette. A vendégek hamarosan egyenlítettek. Szerencsére pár percen belül visszavettük a vezetést, de a mestert ez nem nyugtatta meg. A 80. percben valami érthetetlen nagyképűségtől vezérelve, úgy döntött, vb-selejtezőn avat újoncot. A rutinos Hajnal Tamás helyett behozta Kovács Istvánt, aki bár nagy tehetség, de talán nem egy tétmeccsen kellett volna mély vízbe dobni.

Nem csak Kovács hibája, de ettől kezdve csak védekeztünk, ami nem a csapat erőssége. A románok azt a taktikát alkalmazták, amit nekünk kellett volna. Folyamatosan a tizenhatosunknál járatták a labdát. Várható volt, hogy az ezen az estén (is) kihívásokkal küzdő védelmünk előbb utóbb hibázik. Az utolsó percben ez meg is történt.

Szalai Ádámról még nem is írtam, pedig saját maga szerint nincs hullámvölgyben. igaz a Bundesligában hat mérkőzés óta gólképtelen. Sajnos pénteken sem tudta megszakítani ezt a sorozatot. Pedig egy gól a sok helyzetéből, sokat segített volna.

A sorsolás után nehéznek tűnt ez a csoport. Mára azonban kiderült a román és a török csapat is messze van már a kilencvenes évek fantasztikus csapatától. Csak egy kiegyensúlyozott, megbízható  csapatra lenne szükségünk, hogy esélyünk legyen a második hely megszerzésére. Azonban vagy a játékosok gyengék, vagy a kapitány, vagy mind így együtt.

Nem tudom  miben bízhatunk kedden. Nagy Péterrel szólva: Imádkozzunk és tartsuk szárazon a puskaport!

A magyar focista nehezen tanul, viszont könnyen felejt.

MLSZ.hu: „A kötelező győzelem megszerzése tehát nem okozott problémát válogatottunknak, a játékosok önbizalommal telve várhatják a keddi, Hollandia elleni összecsapást.”

Egervári: „- Érezhetően fel vannak pörögve a játékosok, az előjelek alapján úgy ítélem meg, hogy jobb esélyünk van a sikerre, mint másfél éve volt."

Ugye ismerősek ezek a mondatok. A szeptemberi magyar - holland (1:4) meccs előtt hangzottak el.

Jó hírem van. Közeledik a világbajnoki selejtező sorozat második köre. Október 12.-én Észtországban, 16.-án itthon, Törökország ellen játszunk.

Úgy látszik nem tanulunk a saját hibáinkból (sem). Máris érkeznek az első optimista nyilatkozatok. A következő hetekben jól fogunk szórakozni. Rajta leszek a témán.

VB selejtező előtti, derűlátó nyilatkozat 1.
Dzsudzsák Balázs:
"A hollandok elleni rettenet után sokkal tartozunk a magyar embereknek, a magam részéről szeretnék hatpontos ajándékot adni nekik" - mondta a sportnapilapnak.

Egyébként Balázs úgy néz ki ezen a képen mint egy szovjet sztahanovista az ötvenes évekből. Azok pedig ritkán teljesítettek 200 % alatt. Lehet, hogy nem is hat pont lesz az, hanem tizenkettő? Nagyon izgulok!

Annyira várom a következő nyilatkozatot!

 Megvan ez a három pont is! Maximális elismerés a csapatnak! A moldávok bűn rosszul játszottak és mi sem voltunk éppen a topon, de azért egyértelmű volt melyik csapat hajt az EB részvételre, és melyik utolsó előtti a csoportban. Rögtön az elején két hátvédünk Juhász Roli és Vanczák Vili összehozták a vezető gólunkat. Ne feledkezzünk meg Hajnal Tomi remek szabadrúgásáról sem. Hét perc elteltével már meg is volt a vezetés. A játék nem volt magas színvonalú. Sok volt az eladott labda. Sokszor olyan volt mintha piskótából lett volna a játékosaink lába. A passzok sokszor rövidek, erőtlenek voltak, igaz a klasszikus rövid passzos magyar játékot játszottuk. A moldáv csapat játékában nem sok fantázia volt. Kilenc emberrel védekeztek, így aztán nehéz volt elől a támadás építés, nem is volt sok helyzet. Az ötvenötödik percben nem adták meg egy szabályos gólunkat, különben már ekkor eldőlt volna a mérkőzés. Végül a nyolcvanötödik percben Rudolf belőtte a második mindent eldöntő gólt. Gergő azért fél-Isten, mert korábban elönzőzött két helyzetet, amikből akár gól is lehetett volna ha lövés helyett passzol.

 Maximális gratuláció a fiúknak! Nem is érdemes most az itt-ott előforduló hibákkal foglalkozni, azokat majd Sanyi bácsi kielemzi. Egy fizikailag és idegileg is fárasztó, győztes svéd meccs után sikerült ismét nyerni idegenben, méghozzá győzelmi kényszer alatt. Bárki volt is az ellenfél ez nagy fegyvertény. Továbbra is versenyben vagyunk a csoport második helyéért! Nem akarom elkiabálni, de nekem úgy tűnik a svédek kezdenek szétesni. San Marino ellen hatvanöt percig nem tudtak gólt lőni. Csak akkor indult meg a góltermelés, amikor tíz emberre fogyatkozott a mini állam csapata. A finnek remélem kellő önbizalommal lépnek majd pályára a svédek ellen október hetedikén. A svédek pedig remélem elég görcsösek lesznek a győzelmi kényszer miatt és akkor még komoly tétje lehet október 11.-én a finnek elleni utolsó meccsünknek.

 Bár nehezem viselem Sanyi bácsi stílusát, a fanatikus küldetés tudatot, ami sugárzik belőle, de azt mondom szép volt Sanyi Bácsi, ha nem jutunk ki az EB-re, akkor is Te vagy a legjobb megoldás jelenleg a szövetségi kapitányi posztra. Csak így tovább! Ha nem jutunk ki, az sem számít, régen nem szerepeltünk ilyen jól EB vagy VB selejtező mérkőzéseken.

Lássuk a tegnapi meccs góljait:

 Még mindig csak keresem a szavakat. Bár egy korábbi bejegyzésemben megjósoltam, mégsem hittem abban, hogy nyerhetünk a svédek ellen. Ám, megtörtént a csoda, a fiúk rám cáfoltak. Fantasztikusan küzdöttek az északi tornyok ellen. Bár néha lepattantak, de felkeltek és mentek tovább. Még szegény Hajnal Tamás kihagyott büntetője sem törte meg őket, bár utána vagy tíz percig kicsit magukba roskadtak. A félidő utolsó percében aztán sikerült sokkolni a kissé lezser skandinávokat. A második félidőben a vendégek mindent elkövettek az egyenlítés érdekében. Meg is lett az egyenlítés és úgy tűnt a meccset is behúzhatják Sokszor a térfelünkről sem tudtunk kilépni. Ellentámadásainkban azonban mindig ott volt a gólveszély, mint ahogy a svédek támadásaiban is. A meccs vége felé amolyan adok-kapok alakult ki, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. Végül mi jöttünk ki ebből jobban. A meccs legjobbja Rudolf a kilencvenedik percben megszerezte a győztes gólt. Szép volt fiúk!

 Annyira tartalékosak voltunk, hogy még fogadtam is a svédek győzelmére. Miért pont most nyernénk tizenhat év után először, amikor sztár játékosaink hiányoznak? És nyertünk. Mindenki hatalmasat küzdött a magyar csapatban. Sokszor olyan volt, mintha tizenegy Gulliver ellen játszanánk, de nem adtuk fel. Többször is hibáztunk, de a svédek ma nem játszottak jól, nem büntették meg a hibáinkat. Nem vettek komolyan minket, drágán megfizettek érte. Egy idő után már láttam a kétségbeesést az arcukon. Istenem, de jóleső érzés volt. Tőlünk, a lesajnált magyaroktól féltek.

 Király Gabi hozta a formát, amiért Sanyi bácsi őt választotta. Nem emlékszem hibájára, a gólról nem tehetett és volt egy remek védése egy szabadrúgásnál. A védelem többnyire jól muzsikált. Szerintem bevált a Lipták-Korcsmár belső védő páros. Varga Józsinak is volt egy nagy mentése és Laczkóról sem tudok rosszat mondani, pedig őt egy ketyegő bombának tartom a védelem bal oldalán. A tizenhatoson belül gyertyát fejelni, mindig felviszi a vérnyomásom, de ezúttal mindent megúsztunk. Jó csapatnak van szerencséje.

A középpályán Elek, Koman és Hajnal küzdött becsülettel. Szegény Hajnal kihagyta a tizit, gondolom ez kicsit megfogta a fiút, le is cserélte a Mester. Komantól egy ízben könnyedén elvették a labdát a térfelünkön, de megúsztuk azt a helyzetet (is). Egyébként hozta a tőle megszokott agilis játékot. Elek megbízható volt. Most elöl voltak a hősök. Rudolf gól és gólpassz szerzője. Az a gólpassz az első gól előtt a lövőcsellel, világklasszis volt, miként Szabics Imre technikás pörgetése is. Nézzük meg gyorsan, nem lehet elégszer:

 Az egyenlítőgól, erős idegzetűeknek:

 Rudolf Geri győztes gólja:

 A győztes gól előtt Priskin Tomi "biciklizett" a jobb oldalon. Az elmúlt években feledhető produkciókkal rukkolt elő. Inkább hátra, mint előre mozdította a csapatot. Meg is szeppentem amikor Szabics helyett pályára lépett, azonban kellemesen csalódtam. Remekül tálalt Rudolf elé.

 Összességében megérdemelten nyertünk. A mi csapatunkból nekem senki nem okozott csalódást, talán Hajnal egy kicsit. A svédek többet gondoltak magukról, mint amit valójában tudnak, illetve rólunk kevesebbet feltételeztek. Mikor elkezdték komolyan gondolni a dolgot, nem sok minden sikerült nekik. Ibra ma nagyon gyenge volt, nem is emlékszem értékelhető megmozdulására. Bátran kijelenthetjük, megtörtük az Ibra átkot!

 Most már csak a moldávokat és a finneket kell legyőznünk, aztán lesz ami lesz. Ha ezek a győzelmek meglesznek, akkor tényleg komolyan kell venni ezt a csapatot. A finneknek pedig mindenki szurkoljon október hetedikén!

Bocs, de ezt muszáj kiírnom magamból. Kapcsolgattam a TV csatornák között. Hogy, hogy nem a Sport Tv-n is átlapoztam, ahol épen Dr. Mezey György nyilatkozott a '86-os VB katasztrófáról. Idézem (nagyjából): "Az egy szerencsétlen mérkőzés volt, semmi több. A játékosok sem lettek rosszabbak és én is nyertem azóta három bajnokságot. Kuvaitban és itthon is." Ezután kapcsoltam tovább.

 Huszonöt év alatt a mesteredző nyert  három bajnokságot 1990-91: BP Honvéd, 2010-2011 Videoton és valamikor Kivaitban. Bravó!

 Egyébként nem volna semmi bajom Mezeyvel, csak ismerné el, hogy hibázott amikor a VB-re készítette fel a csapatot. Vagy ha nem is ismeri el, legalább ne nyilatkozzon róla oltári nagy hülyeségeket. Balszerencsével nem kap egy csapat hat gólt. Nem Ausztriában kellett volna edzőtáborozni, nem tésztát kellett volna zabáltatni a játékosokkal, nem kellett volna Mexikóban délben, negyven fokban edzeni. Nem kellett volna elzárni a külvilágtól a játékosokat, nem kellett volna Nyilasit itthon hagyni, stb., stb...

Elismerést érdemel, ahogy 1983 után összerakta a válogatottat. Megtalálta a megfelelő játékosokat, megalkotta a megfelelő taktikát. Végig gyalulták a VB-selejtező csoportot. Ez tényleg elismerést érdemel. Az arc viszont megnőtt. Ezután hatalmasat hibázott a mester. Gyanítom valami óriási nagy dobásra készült a VB-n, de nem jött össze.

Az a gond, hogy nem tanult a hibáiból, máig nem dolgozta fel azt a kudarcot. Kivonult magyar fociból, néha-néha felbukkant egy-egy csapatnál, de egy évnél tovább sehol sem volt.

A szakértő és politika mentes  MLSZ-től kapott egy év edzője díjat abban az szezonban, amikor minden fronton második volt a Videotonnal a DVSC mögött. Többek között az ilyen döntésekkel teszi nevetségessé magát az MLSZ.

Szeptember hetedikén lesz hetven éves. Isten éltesse, köszönjük az 1985-ös esztendőt. A többit felejtsük el. Kár érte.

BREAKING NEWS:
Most olvasom, egyre kevésbé szerethető Sanyi bácsink Sándor Györgyöt hívta be a válogatottba Dzsudzsák Balázs helyett. Anyám borogass! Mi jöhet még?

 A Mester egyik új szösszenetében Pesti vicc, azon morfondírozik, mivé lettek a régen meghatározó, nagy, budapesti klubok. Ha ránézünk a táblázatra, valóban nem fordult még elő, hogy az ötödik forduló után a tizenhat csapatos bajnokság kieső zónája így fest: 13. FTC, 14. UTE, 15. Vasas…

Vajon miért van ez így? Én aligha tudom megfejteni, ám felhívnám a figyelmet, hogy tőlünk nyugatra és keletre is vannak csapatok, amik az idők kezdete óta nagy ászok. For example:   MU, Liverpool, Arsenal, Real Madrid, Barca, Bayern München, Dortmund, Inter, Juve, Milan, Ajax Feyenoord, Dinamo Kijev, Dinamo Bukarest, Szpartak Moszkva stb., stb., stb. A sort még hosszan  lehetne folytatni. Ezek a csapatok az európai kupaküzdelmek óta ott vannak hazájuk és Európa élvonalában.  Még a skótoknál is a Celtic – Rangers ugyanolyan rangadó mint negyven évvel ezelőtt.  A Fradi – Újpest meccs nálunk jelenleg kiesési rangadó, a Fradi – MTK  „derbire” pedig már nem is találok megfelelő szót. Az örökrangadó kifejezés már rég nem aktuális. Apósom szőlőjében a kilencvenes évek elején, ünnepélyes keretek és ivócimborák jelenlétében került sor a frissen elkészült sárkaparó felavatására. Az egyik lelkes vendég elragadtatásában az „NBI-es sárkaparó” kifejezést használta. Ez akkor szuperlatívusznak számított. Ma valószínűleg egy használhatatlan vasdarabot nevezne így.

 Sújtson engem a dolgozó nép és az ingyenélők megvetése, de azt mondom, felejtsük el dicsőséges futballmúltunkat, és azt, hogy magyarok vagyunk. Lépjünk túl Puskás Öcsin és Mészöly Kálmánon, Törőcsiken, Détárin és Mezeyn. Fordítsuk az elmúlt huszonöt év miatt, könnyáztatta tekintetüket a világ élvonala felé, és tanuljunk tőlük, és adjunk lehetőséget azoknak a szakembereknek, akik hajlandóak tanulni.

Felejtsük el, hogy rövidpasszos magyar játék. A rövidpasszos játék egy taktikai lehetőség a futballban, mindegy kihasználta legtöbbet, legelőször, legsikeresebben. Legsikeresebben jelenleg a Barcelona és a spanyol válogatott alkalmazza. Tanuljunk tőlük.  Ebből a szempontból üdvözlendő a spanyol és a magyar szövetség között létrejött együttműködés. Jó lenne, ha nem csak marketing és üzleti értéke lenne ennek a kapcsolatnak. Legyünk alázatosak, ne szégyelljünk tanulni a nálunk jobbaktól. Nem csak a spanyoloktól. Nézzük meg hogyan kapaszkodott vissza a világ élvonalába a német foci. Lothar idejében még nyertünk ellenük. (Hozsana néked Torghelle Sanyi.) Miért van folyamatosan a világ élvonalában Hollandia. Hogyan csinálják a csehek? Szedjük már össze magunkat, plíz!

 A gond az, hogy nem csak a profi focink van telítve elavult tudású, fejlődésképtelen edzőkkel, hanem az utánpótlás nevelés is. Az utánpótlás csapatok körüli viszonyokat csak erős gyomorral lehet elviselni, mint sok mindent ebben az országban. Összegezve, amilyen az ország, olyan a focija. Ez aztán egy nagy megállapítás.

Na most jól elkenődtem, a francba…

Nem bírok magammal, még mindig a fantasztikus 4:0-s diadal hatása alatt vagyok. Néhány nyilatkozat a meccs után:

Egervári Sándor a magyar válogatott szövetségi kapitánya:
„Az első húsz percben jelentkeztek problémák a védekezésben, de a hiányosságokat még elemezzük, hogy minél nagyobb eséllyel menjünk neki a svédeknek. A támadószekció ugyanakkor igen jól teljesített, úgyhogy még ilyen különbséggel is megérdemelt a győzelem. Válogatott meccs lévén nagyszerű megmérettetés volt. Hogy mennyit ér, és mennyit tudunk hasznosítani a győzelemből, kiderül élesben. Mindenesetre voltak figyelemre méltó teljesítmények, ami megnyugtató”

Rudolf Gergely a magyar válogatott csatára:
„Ha ilyen elszántsággal és ilyen jól játszik a csapat, akkor a svédek ellen sem lesz gond."

Kjell Jonevretet a svéd válogatott megfigyelője:
„Azért nem volt annyira egyértelmű a meccs, mint az eredmény mutatja, azt nem mondanám, hogy lenyűgöztek volna a magyarok. Az viszont egyértelmű volt, hogy úgy választottak ellenfelet, hogy jó eredményt érhessenek el, és ezzel önbizalmat gyűjtsenek….
Igen, mindenképpen vannak a játéknak olyan elemei, amiben nem igazán erősek, erre fel is fogom hívni a figyelmet.”

 Ezek a svédek nagyon pórul fognak járni szeptemberben. Szinte látom magam előtt, ahogy jönnek ki a pályára. Ibra lazán, rágózva, az arca alig fér ki a játékos kijárón. Mellette Rudolf Gergő lépked magabiztosan. Ibra beszól: „Lenyomtuk az ukránokat idegenben, titeket is lenyomunk apafej! Ismerjük a gyenge pontjaitokat.” Rudolf elnéző mosollyal visszaszól: „Hány gólt is rúgtatok?  Egyet? Mi négyet hintettünk Izlandnak kispofám! Hoppá!”
 Ibra eltátja a száját, a rágója kiesik a földre: „Azta! Ez komoly?” Erre Gergő magabiztosan: „Ja, én is nyomtam egyet! A hibákat pedig kijavítottuk Sanyi bácsival” Ezzel Ibra teljesen maga alá kerül: „Jaj, ne!”

Elkezdődik a meccs, Ibra nem találja a helyét. A svédek görcsösen próbálnak támadni. Keresik a hibáinkat, a gyenge pontjainkat, de nem találják, hiszen ki vannak javítva. Rudolf és Dzsudzsi rúg egy-egy gólt. Ibrát a szünetben lecserélik, a második félidőben a svédek összeomlanak, rúgunk még két gólt.

Az ősszel mi kisétálunk az EB-re, Ibra pedig bejelenti, hogy befejezi aktív pályafutását.

Úgy gondolom ez fog történni ősszel. A valósággal való bármi hasonlatosság, nem a véletlen műve lesz!

Mea culpa, mea culpa, mea MAXIMA culpa! Ó én kishitű,szerencsétlen fintorgó barbár ember. Tegnap kételkedtem ennek a szerethető csapatnak a képességeiben. Mily ostoba is voltam. Emberek! Lemostuk a pályáról az izlandi fergeteget! Aki nem látta volna, 4:0 arányban aláztuk meg a szigetország egykor szebb napokat látott csapatát. Korcsmár hiba nélkül játszott, mint ahogy Varga József is. Juhász Roland a második félidőben régi önmagát idézve, tanári módon hiúsította meg a gyermeteg vendég próbálkozásokat, Rudolf Gergely pedig valósággal fickándozott a pályán. Koman Vladi és Dzsuzsák Balu felidézte a régi szép emlékeket és a Moldávok illetve a finnek ellen rúgott góljaikat ismét bemutatták. Fantasztikus este volt! Érthetetlen, hogy az 1000-2000 forintos jegyárak ellenére miért csak 10 000 néző volt kíváncsi erre a nagyon szerethető válogatottra! A kommentátor csupán 6-7000 nézőt emlegetett, de ez nevetséges, nem is érdemes foglalkozni vele. Fogadjuk el a mindig tényszerű, tárgyilagos adatokat közlő Nemzeti Sport adatát. A szpíker arra is vetemedett, hogy azt mondja, hogy a hetedik perc, Rudolf NAGY helyzete után fél óráig semmi nem történt. Nem tudom mit nézett ez az ember. A huszonhatodik percben Dzsudzsi kapura lőtt. Jó, hogy tíz méterrel felé és mellé szállt a labda, de akkor is biztató kísérlet volt.

A gólok rövid története:
32. perc 1:0 - A félpályánál Koman Vladi remek passzt kapott Helgusontól, ezután klasszis módon, mintha a városligetben sétálna, elvitte a labdát a tizenhatos előteréig, majd a Moldáv meccsen látottakhoz kísértetiesen hasonló módon kilőtte a bal alsó sarkot. (A kapus szemszögéből a jobb alsót.)


45. perc 2:0 - Szemet gyönyörködtető akciónak lehetett tanúja a szép számú közönség. Vladi labdát szerzett a középpályán, villámgyorsan Hajnal Tomihoz játszott, aki világklasszis technikával pördített a két védő között kilépő Rudolf Gergő elé. Gergő ellenállhatatlanul faképnél hagyta a két védőt, elhúzta a labdát a kifutó kapus mellett, majd az üres kapuba gurított.


59. perc 3:0 - Hajnal Tomi játszotta a labdát a bal oldalon felfutó Dzsudzsák Balázs elé, aki pontosan onnan és úgy lőtte ki a hosszú alsó sarkot, ahogy azt Finnország ellen tette.


89. perc 4:0 - Egy szöglet után a rövid oldalra befutó Priskin Tomi csúsztatta a bal kapufára a labdát, a kipattanót Elek Áki a tizenegyes pont tájáról ballal, védhetetlenül vágta a vendég kapuba!


 

 Szép volt fiúk!

 Természetesen a Mester is értékelte a mérkőzést. Nem értem miért írta amit írt! Képes volt ilyen címet adni a tudósításnak:
Vígjáték a próbán: 4-0 Izland ellen
Kattintsatok a címre és elolvashatjátok. Már eleve ott téved, hogy 6000 nézőről ír. Komolytalan. A Nemzeti Sport megírta, hogy 10 000! Már pedig. ha Nemzeti Sport azt írta, akkor az meg van írva! Honnan szedi az információit ez az ember. Azt is írta, hogy a labdarúgás mellett maximálisan elkötelezett magyar szurkolótábor, a mérkőzéshez közvetlenül nem kapcsolódó rigmusokat kántált. Például: „Ki nem ugrál, büdös román” és „Utálunk, sz... Szlovákia”
  Nem értem mi ebben a kivetni való, elvégre szólás szabadság van. Honfitársaink csupán a baráti szomszéd országokkal kapcsolatos érzéseiket akarták közölni a televízió nagy nyilvánossága előtt. Jó a stíluson még lehetne dolgozni egy kicsit, de méltányolni kellene a kreativitást, hogy el tudtak vonatkoztatni az épen zajló eseménytől.

A befejező mondatban pedig némi iróniát vélek felfedezni, mintha nem tartaná igazán sokra ennek a szerethető válogatottnak a tavaly ősztől tartó diadal menetét: "A győzelem rendszerint nehezen jön, de Izlanddal szemben ugyanolyan könnyen ment, mint San Marino ellen..."

Kedves Iván, íme emlékeztetőül a csapat diadalmas időszakának eredményei:
2010.09.07. Magyarország - Moldova (80) 2:1
2010.10.08. Magyarország - San Marino (203) 8:0
2010.10.12. Finnország (86) - Magyarország 1:2
2010.11.17. Magyarország - Litvánia (46) 2:0
2011.02.09. Azerbajdzsán (99)- Magyarország 0:2
2011.03.25. Magyarország - Hollandia (2) 0:4
2011.03.29. Hollandia (2) - Magyarország 5:3
2011.06.03. Luxemburg (127) - Magyarország 0:1
2011.06.07. San Marino (202) - Magyarország 0:3
2011.08.10. Magyarország - Izland (121) 4:0

Vegyük észre: tíz mérkőzés, nyolc győzelem és csak két vereség! Persze rosszindulattal mondhatnánk azt, hogy a győztes meccseken az ellenfelek átlagos világranglista helyezése 120, de ez a szerethető (és szeretett!) csapat erről nem tehet! Így hozta a sors. Az ellen játszunk aki az ellenfél. Nyilván ha Luxemburggal játszunk felkészülési meccset, akkor nem nyerhetünk Brazília ellen. Szerintem ez nyilvánvaló. Vegyük észre, hogy a svédek csak egy gólt rúgtak a hollandoknak mi pedig hármat! Ergo, háromszor olyan jók vagyunk mint a svédek. Sajnálom szegény skandinávokat. Szeptemberben, Budapesten lesz nagy meglepetés!

Köszöntök mindenkit, aki idetévedt. A blog szellemi példaképe Hegyi Iván sportújságíró, akit hazai futball berkekben valószínűleg Rettegett Ivánként emlegetnek. Azért választottam őt blogom névadójának, mert azon ritka újságírók közé tartozik, akik nem kezdik az új aranykort emlegetni, ha sikerül nyerni mondjuk San Marino ellen. Esetleg nem által kritikát megfogalmazni a „szerethető” magyar válogatottal szemben egy ilyen „diadal” után.

 Ez egyébként az egyik jelző, amitől rosszul leszek. Egy válogatott legpozitívabb tulajdonsága ne az legyen, hogy szerethető. Elvégre nem kis mókusról, nyuszikáról vagy a 21 éves szomszédlányról beszélünk. Legyen harcos, állhatatos könyörgöm, csak szerethető ne legyen. Majd szeretem, ha kijut egy VB-re vagy EB-re. Természetesen ettől függetlenül lehet szeretni a válogatottat, de ezt nem kell örökké emlegetni, bízzák ránk, szurkolókra. Észre fogjuk venni, ha szerethető a válogatott. Ennyit erről, lássuk inkább a mai meccset.

 A világranglista 121. helyén tanyázó Izland lesz ma az ellenfél. Legutóbb 2:0-ra kikaptak Dániától otthon, előtte pedig cipruson játszottak 0:0-s döntetlent. Legsikeresebb labdarúgójuk Eidur Gudjohnsen aki 2001-2006 között a Chelsea csapatában játszott. Már túl van pályafutása zenitjén, 33 éves. Az egész válogatott idegen légiós, főleg Norvégiában játszanak, de vannak Angliából, Németországból, Dániából is. Nem a top klubok játékosai. Kiderül mire lesznek képesek, valószínűleg nem túl sokra, tehát ideális felkészülési partnerek a világranglista 19. helyén álló svédek ellen. Talán önbizalom erősítőnek jók lesznek.

Nálunk Egervári „mester” húzott néhány érdekeset. No nem olyat, hogy életük legjobb formájában lévő játékosokat hívott volna be (Pl.: Tőzsér Dániel), hanem a 22 éves Korcsmár Zsoltot állítja a védelem közepébe, jobb szélen pedig a debreceni Varga József szerepel majd, aki klubjában is csak hébe-hóba, kényszerből szerepel ezen a poszton. Lelke rajta, meglátjuk mi sül ki belőle. Az mindenesetre nem túl biztató, hogy egyetlen csatárral, Rudolf Gergellyel kezdünk. Ha jól emlékszem az előző szövetségi kapitányt állandóan kritizálták, hogy nem szerepeltet elég csatárt a hazai meccseken, mondjuk Portugália ellen. Most akkor mi van? Izland ellen elég az egy? Az biztos, hogy a győzelem az elvárás a csapattal szemben, ha akarunk még valamit ebben a selejtező csoportban és később a VB selejtezőkön.

Amit én a válogatottunk gyengeségének látok, hogy Dzsudzsák kivételével csupa szürke, váratlan húzásra képtelen labdarúgó alkotja. Nincsenek olyan egyéniségek a csapatban, akikért érdemes kimenni egy meccsre.  Legtöbben középszintű bajnokságok közepes csapataiban játszanak, ha játszanak. Ez nem sok jóval kecsegtet nemzetközi szinten. Nincs mitől felemelkednie a magyar válogatottnak, nincsenek akik felemeljék. A mérkőzés kimenetelét illetően az alábbi forgatókönyvre számítok:

 A védelmünk kihívásokkal fog küszködni. Előfordulhat, hogy kapunk 1-2 potyagólt, de remélem megússzuk. Az biztos, hogy lesznek izlandi helyzetek. Elől pedig attól függ, hogy sikerül e gólt, gólokat lőnünk, hogy Dzsudzsák Balázs és Rudolf tud e villantani valami meglepőt, illetve Gera és Hajnal milyen napot fog ki. Meglátjuk. Azért valószínűleg betalálunk egyszer-kétszer. Az is előfordulhat, hogy a védelem tökéletesen összeáll. Ennek azonban nem adok túl nagy esélyt, bár Izland ellen talán nem megvalósíthatatlan vágyálom a nulla kapott góllal lehozott kilencven perc.

Egyébként függetlenül a mai mérkőzéstől, szerintem két nagy gond van a csapattal, az egyik a rövid kispad. Ha valaki kiesik nem tudjuk hasonló tudású játékossal pótolni. A másik, hogy képtelenek vagyunk egyenletesen jó teljesítményt nyújtani. San Marino ellen itthon szép volt a 8:0. Azután Hollandiától, Juhász Rolanddal a fedélzeten kaptunk kilenc gólt két meccsen. Ezt követte egy nyögvenyelős 3:0-ás győzelem San Marino ellen idegenben. Ha ma magabiztosan nyernénk is, akkor se lennék biztos benne, hogy Svédország ellen jól fogunk játszani. Ugyanakkor ha kikapunk az sem jelent automatikus svéd győzelmet szeptemberben. Mindenesetre a védelem egem erősen aggaszt, gondolom Sanyi bácsit is.

Két-három gólos győzelem volna a megnyugtató, remélem így lesz.

 Breaking news: A Mester (Hegyi Iván) remek írással jelentkezett a nol.hu oldalon: Ezer egy este