Még mindig csak keresem a szavakat. Bár egy korábbi bejegyzésemben megjósoltam, mégsem hittem abban, hogy nyerhetünk a svédek ellen. Ám, megtörtént a csoda, a fiúk rám cáfoltak. Fantasztikusan küzdöttek az északi tornyok ellen. Bár néha lepattantak, de felkeltek és mentek tovább. Még szegény Hajnal Tamás kihagyott büntetője sem törte meg őket, bár utána vagy tíz percig kicsit magukba roskadtak. A félidő utolsó percében aztán sikerült sokkolni a kissé lezser skandinávokat. A második félidőben a vendégek mindent elkövettek az egyenlítés érdekében. Meg is lett az egyenlítés és úgy tűnt a meccset is behúzhatják Sokszor a térfelünkről sem tudtunk kilépni. Ellentámadásainkban azonban mindig ott volt a gólveszély, mint ahogy a svédek támadásaiban is. A meccs vége felé amolyan adok-kapok alakult ki, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. Végül mi jöttünk ki ebből jobban. A meccs legjobbja Rudolf a kilencvenedik percben megszerezte a győztes gólt. Szép volt fiúk!
Annyira tartalékosak voltunk, hogy még fogadtam is a svédek győzelmére. Miért pont most nyernénk tizenhat év után először, amikor sztár játékosaink hiányoznak? És nyertünk. Mindenki hatalmasat küzdött a magyar csapatban. Sokszor olyan volt, mintha tizenegy Gulliver ellen játszanánk, de nem adtuk fel. Többször is hibáztunk, de a svédek ma nem játszottak jól, nem büntették meg a hibáinkat. Nem vettek komolyan minket, drágán megfizettek érte. Egy idő után már láttam a kétségbeesést az arcukon. Istenem, de jóleső érzés volt. Tőlünk, a lesajnált magyaroktól féltek.
Király Gabi hozta a formát, amiért Sanyi bácsi őt választotta. Nem emlékszem hibájára, a gólról nem tehetett és volt egy remek védése egy szabadrúgásnál. A védelem többnyire jól muzsikált. Szerintem bevált a Lipták-Korcsmár belső védő páros. Varga Józsinak is volt egy nagy mentése és Laczkóról sem tudok rosszat mondani, pedig őt egy ketyegő bombának tartom a védelem bal oldalán. A tizenhatoson belül gyertyát fejelni, mindig felviszi a vérnyomásom, de ezúttal mindent megúsztunk. Jó csapatnak van szerencséje.
A középpályán Elek, Koman és Hajnal küzdött becsülettel. Szegény Hajnal kihagyta a tizit, gondolom ez kicsit megfogta a fiút, le is cserélte a Mester. Komantól egy ízben könnyedén elvették a labdát a térfelünkön, de megúsztuk azt a helyzetet (is). Egyébként hozta a tőle megszokott agilis játékot. Elek megbízható volt. Most elöl voltak a hősök. Rudolf gól és gólpassz szerzője. Az a gólpassz az első gól előtt a lövőcsellel, világklasszis volt, miként Szabics Imre technikás pörgetése is. Nézzük meg gyorsan, nem lehet elégszer:
Az egyenlítőgól, erős idegzetűeknek:
Rudolf Geri győztes gólja:
A győztes gól előtt Priskin Tomi "biciklizett" a jobb oldalon. Az elmúlt években feledhető produkciókkal rukkolt elő. Inkább hátra, mint előre mozdította a csapatot. Meg is szeppentem amikor Szabics helyett pályára lépett, azonban kellemesen csalódtam. Remekül tálalt Rudolf elé.
Összességében megérdemelten nyertünk. A mi csapatunkból nekem senki nem okozott csalódást, talán Hajnal egy kicsit. A svédek többet gondoltak magukról, mint amit valójában tudnak, illetve rólunk kevesebbet feltételeztek. Mikor elkezdték komolyan gondolni a dolgot, nem sok minden sikerült nekik. Ibra ma nagyon gyenge volt, nem is emlékszem értékelhető megmozdulására. Bátran kijelenthetjük, megtörtük az Ibra átkot!
Most már csak a moldávokat és a finneket kell legyőznünk, aztán lesz ami lesz. Ha ezek a győzelmek meglesznek, akkor tényleg komolyan kell venni ezt a csapatot. A finneknek pedig mindenki szurkoljon október hetedikén!
